Városban szeretek élni. A nagyvárosban. Ahol az autók között biciklisfutárok cikáznak, és ahol az éttermek előtt reggelente felmossák a járdát. Ahol a tömeg arctalan, de valahogy mégis mindenki ismerős. Ahol elérhető távolságban vannak a színházak, a mozik, a kiállítótermek és a kávézók, a stadionok, a fürdők és a parkok. Egyszóval minden, ami elviselhetővé teszi, hogy itt kell élni. Mert élni igazából csak a városban tudok. És az csak hab a tortán, hogy még szeretek is.