Gyermekkoromban rengeteget fantáziáltam. Szerettem gondolatban mások bőrébe bújni, mások szerepét eljátszani. Elképzelni például, hogy mit tennék, ha én lennék a nagy király, aki az egész világon uralkodik, vagy egyszerűen csak az a kis rigó, akinek az énekére ébredtem aznap. Ma már inkább praktikus dolgokra használom a fantáziámat. Arra, hogy az életemet és a környezetemet úgy alakítsam, ahogy nekem tetszik. De azért valahol belül még ott él az a király – és az a kis rigó is.